Csak a C.O.D.!

Sziasztok!!

Tudom hogy ez nagyon nem ide tartozik, de ha valaki egy picit is szeret lájkolja a videómat facebookon! ♥ (Bettina Pauer)

Köszönööm


http://www.youtube.com/watch?v=H2l2jsFX-XE

19.fejezet

Az összetartás szikrája

Seth

Mikor Emilyék házában meghallottuk a fájdalmas farkasüvöltést, azonnal mindannyian kirohantunk. Mindenki ember alakban, kivéve én, aki fel voltam készülve egy támadásra.
Amint kiléptem az ajtón a sós levegőben megcsapta az orromat egy jól ismert, rozsdás szag. Vér...
Azonnal a szag forrásába siettem, a többiek futottak utánam. Pár méter múlva megláttam a hatalmas, csokoládé színű farkastestvéremet, amint Claire ájult, vértől áztatott teste mellett áll. Minden végtagom a földbe gyökerezett, és értetlenül néztem Quilra.
A megszokott, csokoládé szín, makulátlan bunda hiányzott, helyette karmazsin vörös vér éktelenkedett az orrán, és karmain.
-Quil... mi... - kezdte Sam a szokásos faggatózását, de Quil csak megrázta a fejét, majd barna farkasszemeit rám emelte.
" Nem tudom, hogy hogy történhetett! Mondd meg Samnek, hogy gyógyítsák meg, én meg eltűnök innen, hogy soha többet ne árthassak senkinek sem! " - mondta, majd válaszolni akartam neki, de rá nézett még Clairere, majd elrohant a hatalmas sziklák felé.
Tanácstalanul álltam ott, és nem tudtam, hogy változzak vissza emberré, és adjam át az üzenete Samnek, vagy maradjak farkas, és akadályozzam meg a falka egyik tagjának öngyilkos kísérletét. Sok időm nem volt a töprengésre.
Úgy döntöttem, hogy a második lehetőségnél maradok, mert Sam és a többiek úgysem hagyják, hogy Claire ellátás nélkül maradjon. Vonyítottam egyet, s a falkavezér rám nézett. Fejemmel abba az irányba böktem, ahol néhány perce eltűnt a barna farkas, mire ő csak bólintott. Az erdő felé kezdtem rohanni, hátha így Quil elé tudok vágni. Már majdnem beértem a fák rengetegébe, amikor Sam utánam kiáltott:
- Ne hagyd, hogy bármi őrültséget csináljon! - mondta hangosan, de én semmi válasz féleséggel nem fáradtam, csak bevetettem magam a páfrányok, és fák otthonába.
Azonnal mélyet szippantottam a föld, és sár keverékű levegőbe, majd megéreztem az ismerős állatszagot, amely mellett erősen éreztem a tenger sós illatát.
Nagyon megijedtem, hogy talán késő lesz mire odaérek, ezért bevetettem azt a képességemet, miszerint én vagyok a leggyorsabb farkas. Néhány pillanat múlva meg is láttam Quil, amint egy hatalmas, magas szikla peremén áll, egyik mellső lába a semmibe lóg.
Beleharaptam a farkába, mire meglepetten, ám de fájdalmasan felvonyított. Megpróbáltam visszahúzni, de csak azt sikerült elérnem, hogy a mellső lába biztos talajon legyen.
"Quil! Nem csinálhatsz semmi baromságot, tesó! " - korholtam le ,de ő mit sem törődve horgasztotta továbbra is le a fejét.
"Miért nem, Seth? Mert ha esetleg megteszem, akkor nem ártok többet senkinek? Azta... mekkora veszteség lenne..." - válaszolta mély depresszióba esett hangon.
" Na idefigyelj! Velem nem teheted ezt meg, érted?! " - kezdtem ideges lenni - " Olyan vagy nekem, mintha a bátyám lennél, és nem csak a falka miatt! De ha már a falkát vesszük, velük sem teheted meg, hogy leugrasz egy szikláról, és hagyod, hogy szétloccsanjon az agyad! "
" Seth, te ezt nem érted...Fájdalmat okoztam Clairenek, és meg is sebeztem őt! "
" Mint Sam Emilyt! Ő is megsebezte! Mégis életben van, és boldog a lenyomatával, nem? "
" De az más volt öcskös! Ő Emily arcát sebezte meg, én pedig Claire mellkasát! Hatalmas baja is lehet! "
" Miért? Ezzel még ő járt jobban... " - morfondíroztam, majd leesett, hogy mennyire tapintatlan voltam, ezért hozzátettem. " Clairenek nem fog látszani a hege... A ruhája elfogja takarni mindenki szeme elől, kivéve előled, amikor végre úgy döntesz, hogy lefekszel vele..."
"SETH!!!"
" Jó, bocsánat, de te is tudod, hogy igazam van... Claire jól van, biztos vagyok benne. Sam nem hagyja, hogy bármi maradandó károsulása legyen, mert tudja, hogy akkor az neked is rossz lesz! "
" Nem! Nekem már rossz, mert egész hátralévő életemben azzal a tudattal kell élnem, hogy megsebeztem az egyetlen lányt, aki jelent számomra bármit is szerelem terén! És... az életem hátralévő része ennyi volt.." - fejezte be, s mire kapcsolhattam volna, levetette magát a szikláról. Azonnal annak a pereméhez rohantam, és láttam, amint a hatalmas farkas becsapódik a víztömegbe.
Önfejűen kezdtem el száguldani a tengerpart felé mindenen keresztül, miközben hatalmasakat vonyítottam, hogy a többi farkas is meghalljon, és a segítségemre siessenek.
Már majdnem a tengerparton voltam, amikor mindkét oldalról farkasok vettek körül. Jobbról Jake, Leah, és Embry rohant szélsebesen mellettem, balomon pedig Sam, Jared, és Paul futott.
" Mi a fene történt, Quil? " - kérdezte gondolatban azonnal Jake és Leah egyszerre, mire csak újrajátszottam a jelenetet a fejemben, amikor Quil leveti magát a hatalmas szikláról.
Minden falkatag megdöbbent, majd együttesen kezdtünk el olyan gyorsasággal rohanni a háborgó tenger felé, amennyire csak bírták a mancsaink.
"Mi a terv, Sam? " - kérdezte Jared, aki kész volt azonnal a tengerbe vetni magát, hogy egyik legjobb barátját kiszabadítsa a hullámok fogságaiból.
" Azon gondolkozok, de semmi értelmes ötletem sincs! "
" A legerősebbeknek, és legtapasztaltabbaknak ki kéne húzniuk... Addíg Leah és Seth elmehetnének a vámpír dokihoz, hogy hozzanak segítséget, mert biztosan szükség lesz rá." - morfondírozott Embry, mire rámorogtam. Nem gondolhatja, hogy egy ilyen fontos akcióból kimaradok.
" Embry, a leggyorsabban kell a segítség... ki a két leggyorsabb farkas? " - nyitottam rá a nyílvánvalóra.
" Leah és én... " - ébredt rá Jake, majd azonnal el is kezdte a rá bízott feladatot. - " Leah, nekünk nem kell elmenni a partig, az csak fölösleges időpocséklás. Itt vágjunk le! Sok sikert nektek! " - mondta, majd a nővéremmel együtt eltűntek a fák sűrűjében, míg mi tovább rohantunk, egészen addig, ameddig a tenger hullámai a mancsainkat nem verdeste, ahol aztán megálltunk.
" Seth! Te itt maradsz! Mi kihozzuk Quilt! " - adta ki az utasítást Sam, s én bármennyire is próbálkoztam tiltakozni, az Alfa szavának eleget kellett adni, így csak tehetetlenül, idegesen járkáltam fel-alá a parton, ameddig a többiek egyre kisebbnek nem tűntek a tenger végtelenségében.

20.fejezet

Farkas hála

Seth

Képtelen voltam felfogni, hogy mi történik körülöttem. A falka három részre oszlott. Leah és Jake most valószínűleg épp Edward előtt állnak egymás mellett, és a vámpírfiú fejében össze vissza kavarognak a képek. Miután végignézte az összeset, risztja Dr.Cullent, és a dolgokat csak út közben meséli el neki, legalábbis ajánlom, hogy a vérszó magyarázkodásra ne vesztegessen időt, mikor Claire vészesen rossz állapotban fekszik, és Emily ápolja, Quillal meg Isten tudja mi van.
A többi farkas épp küzdi át magát a jéghideg, hatalmas hullámokon, hogy megtalálják a z rabságába esett Quilt minél előbb.
Mindannyian teljes erejükből, és akaratukból küzdenek, hogy megmentsék barátainkat, én pedig itt állok a parton, és remény vesztve nézem a hullámok közt vergődő testvéreimet!
Rettenetesen be akarok menni közéjük, de nem tehetem, mivel az Alfa, Sam parancsára kint kell maradnom a parton. Ha köztük lennék, kevésbé érezném magam tehetetlennek, de így... hatalmas csődtömeg.
Talán mégis tehetek valamit...Igen! Megvan! Ez jó ötlet!
Erősen kezdtem koncentrálni egy képre a fejembe, ami csak kitaláció volt, de ezt a többiek, főleg Quil nem tudhatja meg.
"Quil!" - üvöltöttem a fejembe - " Claire jobban van, de szüksége van rád! Látni akar! Ha nem jössz, végzetes hibát fog elkövetni!!! "
Néhány másodpercig semmi, majd a hullámok között feltűntek a testvéreim, s állkapcsukat és csokoládészínű szőrcsomó köré zárták. Quil! Megtalálták, és most kihúzzák a partra, ahonnan már könnyebb lesz vinni. Remélem...
" Seth! Jó volt az ötleted! A felszínre tudta hozni a mellső pancsait, de túlságosan ki van merülve, és súlyosak a sérülései, szóval nekünk kell eljuttatni a kunyhóig. " - mondta Sam, majd elengedték Quil farkast, aki miután földet ért átváltozott egy csupasz, sérülésekkel teli fiúvá.
"Ez nem jelent jót, igaz? " - kérdezte aggodalmasan Embry. Sajnos mindannyian tudtuk, hogy ha egyikünk farkas alakból nem önszántából változik vissza emberré, akkor ott semmi jó dolog nincs a háttérben. Legutóbb akkor történt ez meg, amikor egy újszülött vámpír megharapta Jaket, és összezúzta teljesen az egiyk oldalát. Némi gondolkodás után válaszolt Sam.
"Sajnos nem, Embry! Minél előbb haza kell vinnünk, mert nem tudjuk mi baja és mennyire súlyos! "
" És mégis hogy fogjuk elvinni? " - tudakolta Jared, de én már tudtam. Mi nem vagyunk rá képesek. De talán...
"Emmett!" - mondtam újdonsült, és egyetlen ötletemet. - "Paul, tudom, hogy voltak nézet eltéréseitek , de túl kell lépnetek rajta! Ez az egyetlen lehetőségünk, hogy megmentsük Quilt! Te is ezt akarod, nem?!"
"De! De akkor is... ők vámpírok srácok! Az ősellenségeink!" - rimánkodott Paul, és csak egyre jobban ideges voltam.
" ŐSELLENSÉG???!!! Paul nem emlékszel, mikor összefogtunk velük az újszülött vérpiócák ellen?! Lett bármi bajod is? Nem! Jake bevésődésének szülei vámpírok, mégis boldog! Ha nem akarod, hogy Emmett segítsen akkor ne hátráltass minket!" - üvöltöttem, és már futottam is a bokrok között, hogy megtaláljam az egyik legerősebb vámpírt...

18. fejezet

Hatalmas hiba


-Quil, jól érzed magad?! - lépett hozzám Claire aggódva, majd a mellkasomra helyezte apró, forró kezét.
-Mi? - törtem fel töprengésemből, majd összeszedtem a gondolataimat. - Claire, azt hiszem, hogy beszélnünk kellene. - mondtam nyomatésokasan.
-Rendben szerelmem. Mndd csak! - válaszolta mosolyogva, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
-Négyszemközt! - szögeztem le, mire zavartan nézett rám, majd a többiekre, de felkapta a pulóverét, és kijött utánam a tenger sós illatával telt levegőre.
Hirtelen megálltam, és keményen szembefordultam Clairrel. Nagyon nem akartam vele kemény hangon beszélni, mert mindennél jobban szerettem, még az életemnél is, de nem hagyhattam , hogy bajba keverje magát! Az nem nagyon érdekel, hogy ha a falkatestvéreim engem vesznek elő azért, mert elmondtam a titkot, de azt nem hagyom, hogy neki is legyen bármi baja ebből az egészből! Ha kell, most azonnal elmegyek vele a világ másik végére is!
-Miért mondtad el nekik, mikor direkt megkértelek rá, hogy ne tedd?! - támadtam le azonnal. - Claire ebből akár bajod is lehet! Nem lett volna szabad megtudnod, majd csak később, amikor már minden farkas tudja, hogy együtt vagyunk! Sőt, ha már itt tartunk még azt sem kellett volna elmondanod! Miért csináltad Claire, elárulndá? - fakadtam ki, mire ő csak védekezőleg hátrébb lépett, és a földet kezdte tanulmányozni.
-Én... én... - mondta halkan, mire megfogtam a vállát, és keményen magamhoz húztam.
-Mondd már!!! - kértem talán kissé erősebben, mint szerettem volna.
Claire lélegzete elakadt, majd gyorsabb ütemet kezdett diktálni a szívverése, megváltoztatva a számomra életet adó melódiát. Nedvesség gyűlt a szemében, majd apró könnycseppként végigfolyt tökéletes, szív alakú orcáján.
-Ne haragudj! - kezdett el mégjobban sírni, aminek a látványa olyan volt, mintha egy tőrt szúrta volna egyenesen a szívembe. - Csak nem értem, hogy miért kell titokban együtt lennünk! Miért ne tudhatnák mások, hogy szeretjük egymást, és hogy együtt vagyunk? - bontakozott ki az ölelésemből, majd a tengerpart felé kezdett szaladni.
Megdöbbenésembe csak fél perc késéssel indultam utána, de még így is csak a házig jutott Claire. Sokkal gyorsabb voltam nála.
Elkaptam a karját, majd magam felé fordítottam. Belenéztem sírástól, és széltől kipirosodott szemébe, amelyben akkora fájdalom tükröződött, hogy az én szemem is majdnem könnybe lábadt.
-Claire... - kezdtem volna a bocsánatkérést, ami teljesen jogos lett volna, mivel komolyan megbántottam, pedig nem akartam!
Kitépte karját a szorításomból, majd a tenger végtelen hullámait kezdte pásztázni.
-Quil! Nézdd, tudom, hogy szeretsz engem, és én is szeretlek, de nem értelek meg! Miért kell így kiakadni, és bolhából elefántot csinálni?! - nézett rám elkeseredve, és valahogy éreztem, ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége, az biztos. - Most... elmegyek.
-Mi? Hova? Vissza a házba? - kérdeztem kétségbeesetten, és végtelenül idiótának éreztem magam. Tudtam, hogy hogyan érti, de nem akartam megérteni. Nem veszíthetem el!
-Nem, Quil. El... - mondta szomorú, síró hangon, szemlesütve.
-Úgy érted, hogy... vége? - kérdeztem elkeseredve, de nem fogom ilyen könnyen hagyni, hogy vége legyen köztünk mindennek, mert nem is tehetem. Ha Ő úgy dönt, hogy nem kellek neki, egyszerűen leáll a szívem, és meghalok.
Ha jobban meggondolom ezt a lehetőséget, tetszik. Claire nélkül az életem nem ér semmit, és nem is akarom, hogy érjen! Ha elhagy, meghalok! Ilyen egyszerű.
-Sajnálom. - válaszolta Claire, majd visszafojthatatlanul utat engedett könnyeinek, majd megpróbált elmenni, de nem hagytam neki.
-Claire! Nem hagyhatsz el, nem érted?! Te az életemet jelented nekem a szó szoros értelmében! Ha elhagysz, és mást választasz, úgy járok, mint a nagyapám! Vagy életem végéig farkasbőrbe leszek, amit biztosan nem bírnék ki, ezért a másik utat választanám, a halált!!!
-Quil, ne nehezítsd meg még jobban! Kérlek!
-Nem nehezítem meg! Pont, hogy elmondom az igazságot! - mondtam, majdnem kiabálva idegességemben, mert már kezdett frusztrálni, hogy azt hiszi, csak egy menthetetlen hős kis szerelmes vagyok, aki így akarja magához láncolni a királylányt.
-Tényleg? Vagy csak zsarolással próbálod meg elérni, hogy veled maradjak, ami undorító!!!
-Claire! - lepődtem meg. - Ezt te sem gondolhatod komolyan! Én vagyok az undorító? Akkor a te drága Adamed mégis micsoda, he? Ő próbált téged bántani, nem emlékszel? Ha nem vagyok ott, akkor akár meg is erőszakolhatott volna! - kiabáltam, s most már remegett a kezem is. Magamban kellett tartanom az örjöngő farkast, aki csak arra várt, hogy a felszínre törjőn, és kitomblja magát.
-Mondom én, hogy megpróbálod beállítani a dolgokat úgy, mintha minden az én hibám lenne, te pedig nem lennél más, csak a hős megmentő! - vágta a fejemhez Claire.
-Nem igaz! Te is tudod, hogy jobb vagyok annál a nyálgépnél, Claire! Lehet, hogy ő egy teljesen átlagos, de éppenséggel gonosz srác, de attól még, hogy én vérfarkas vagyok, semmivel sem vagyok másabb nála, maximum jobb! Sőt, biztos, hogy jobb vagyok nála!
-Egoista vagy! Ne mondd azt, hogy nekem jobb lenne melletted, mint mellette! LÁssuk csak... ha veled maradok, akkor elég sűrűn hagynál magamra, hogy farkasként rohangálj a többiekkel, és nincs kedvem minden nap az udvarból összeszedni a kutyaszőrt! Ezzel szemben Adam mellett nem lennének ilyen gondjaim.
-Drága Claire azt elfelejted, hogy a véremből van a tiédbe is. Szóval te is csak egy kutya vagy félig! - kiabáltam rá, mire mérgében elvörösödött, és elkövette a lehető legnagyobb hibát. Pofon vágott...
Egész testemben elkezdtem remegni, még ökölbe szorított markom sem tudta megállítani.
-Menj el! - szűrtem összeszorított fogaim között.
-Persze, megpróbálsz így elmenekülni a problémák elől, igaz? - kérdezte kihívóan Claire.
-Menj már el!!! - kiáltottam rá, miközben már éreztem, hogy a gerincem összeszűkül.
Tudtam, hogy bármelyik percben átváltozhatok farkassá, de Claire még mindig nem mozdult meg. Kiáltani akartam, hogy a házból jöjjön ki valaki, és vigye el a közelemből, de féltem, hogy ha kinyitom a számat, azonnal utat tör magának a bennem lakozó farkas, ezért csak összeszorított fogakkal próbáltam magamban tartani, sikertelenül.
Olyan érzés volt, mintha a gerincem az egész testemet magába szívta volna, hogy utána egy teljesen más felépítésű testet lökjön ki magából. A koponyám összeszűkűlt, ami rettenetes fejfájással járt. A végtagjaim összementek, majd megvastagodtak. Szőrősek lettek, éles karmokba végződtek.
Az átváltozás alatt végig összevolt szorítva a szemem, hogy jobban tűrjem a fájdalmat, majd mikor az elmúlt, kinyitottam a szemem, és már egy farkas szemével láttam az előttem, félelemtől sokkot kapott Clairet. Nagyon ideges voltam, és a farkas máshogy gondolkozott mint én, és nem tudtam megájt parancsolni neki.
Saját magammal, és a bennem lakozó vaddal küzdöttem, hogy megállítsam. Ráugrott farkas énem Clairere, és egy mély karmolást ejtett a mellkasán. Valami feleszmélt bennem, és azonnal eltávolódtam tőle. Nagyon megijedtem, nem tudtam mit tegyek, és hihetetlenül utáltam magam.
Segítséget kellett hívnom, ezért egy hatalmasat üvöltöttem, mire a házból mindenki kirohant. Mindenki emberként, kivéve Sethet, aki fel volt készülve egy támadásra. Mindenki megkövülten figyelte az eszméletét vesztett Clairet, és engem, akinek az orrán vér terjengett, és karmait is pirosra festette.
-Quil...mi... - kezdte Sam , de megráztam a fejem, és Seth felé fordultam.
" Nem tudom, hogy hogy történhetett! Mondd meg Samnek, hogy gyógyítsák meg, én meg eltűnök innen, hogy soha többet ne árthassak senkinek sem! " - üzentem neki gondolatban, majd válaszát meg nem várva vetettem még egy utolsó pillantás szerelmemre, akinek a mellkasán az én okozta heg csúfoskodott, majd a sziklák felé rohantam...

Díjak, info, és fejezet!

Sziasztok!

Bocsánat, hogy így eltűntem, de elég zűrös kicsit az életem. Nem keresek kifogásokat, úgy sem érdekel senkit. Most viszont itt vagyok, és meghoztam a friss fejezetet is!

Először nézzük a díjakat, amiket mostanában kaptam.


Legjobb blog díj!
Köszönet érte:
Vivinek
Fairynek
Nagyon köszönöm szépen a díjat, és hogy gondoltatok rám. :)
5 dolog rólam:
-Szeretem a CoD-ot( nem, nem a játékot, hanem a zenét)
-Néha elég hülye tudok lenni
-Van 2 macskám.
-Plüssmaci gyűjtemény díszíta a polcomat.
- Ha egy könyvbe nagyon belemélyedek, elolvasom akár 1 nap alatt is.


Függővégek imádója díjat, és a legkedvesebb íróim díjat is anditól kaptam!



Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és nem tudok kiválasztani pár embert...mentsétek le, és vigyáétek nyugodtan! :D

BEJELENTÉS!!!!


Csatlakozom én is azok közé, akik ezt az úgymond logót a blogjukon tartják. Nagyon örülök a díjaknak, ne értsetek félre, de nekem egy-egy kedves szó, vagy komment sokkal többet jelent, mint egy kis képecske. Szóval ha megtennétek, a fejezet után hagyjatok kérlek véleményt. Köszönöm, és végre itt van a fejezet is! :P

17.fejezet

A bejelentés

Miután elcsendesedett a vihar, Claire és én visszaindultunk La Pushba. Végig kézen fogva sétáltunk, és rengetegett beszélgettünk. Nagyon érdekesnek, és izgalmasnak találta ezt az egész farkasos dolgot, aminek nagyon örültem. Jobb, ha érdekli, mint hogy sikoltozva rohanjon el. Azt hiszem, hogy ha az utóbbi történt volna, abba biztos belepusztultam volna. Még belegondolni is szörnyű volt, hogy azt mondja nekem, nem akar soha többé látni, mert hazudtam neki, titkolóztam előtte, na és persze nem utolsó sorban nem bíztam meg benne. Ha ezeket a vádakat vágta volna a fejemhez, akkor nem tudom mit tettem volna, mivel egyik sem igaz.
Nem hazudtam neki, csak nem mondtam el. Van némi különbség, főleg azért, mert ezt azért tettem, hogy őt védjem vele. Ha megtudott volna rólunk mindent úgy, hogy nem érzi a lenyomatos kapcsolatot, akkor akár bajba is kerülhetett volna, mert Sam és a falka többi tagja nem nézi jó szemmel, ha közönséges halandók tudnak a mi kis titkunkról. A titkolózás ugyanebbe a körbe tartozik. Amit tettem, vagy éppen nem, azt mind mind miatta csináltam, és azért, hogy neki a legjobb legyen.
Most milyen lett volna már az, hogy ha közlöm vele, hogy " Claire. Te vagy a bevésődésem, ami nagyjából annyit tesz, hogy engem kell szeretned, és más srácra még ránézned sem szabad, mert akkor ideges leszek, és átváltozok egy hatalmas, ijesztő farkassá. Ezektől eltekintve nem kell félned tőlem. A srácok szerint igazán szelíd vadállat vagyok. "? Valószínűleg idiótának nézett volna, amit meg is értek. Ha valaki az előtt mesélt volna nekem vérfarkasokról, lenyomatokról, jó és rossz vámpírokról, mielőtt átalakultam volna, valószínűleg én is megkérdőjeleztem volna az illető éppelmélyűségét.
Az viszont, hogy ha azt hitte volna, hogy én nem bízom benne...Nos, talán az esett volna a legrosszabbul. Teljes mértékben bízom Claireben. Még arra is képes lennék, hogy bekösse a szemem, és végig vezetne egy szakadékokkal teli helyen. Bíznék benne, hogy nem akarja a halálomat, és a jó úton vezetne.
-Halihó! Merre jár a farkas-agyad? - kérdezte Claire játékosan, miközben a másik kezét, amivel nem az enyémet szorította, lóbálta az orrom előtt.
-Mi? Mi? Micsoda? - kérdeztem összezavarodva, mert teljesen elkalandoztam, és már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Körbenéztem, és megpillantottam La Push jól ismert, apró kunyhóit a tengerparton. Ilyen gyorsan visszaérkeztünk volna? Hu...Akkor jó sokáig voltam magamba mélyedve.
-Hova menjünk, azt kérdeztem. - tájékoztatott Claire, kedves mosollyal az arcán.
-Hm...Samhez. - közöltem vele egyszerűen, majd a falkavezér háza felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, bekopogtunk az ajtón, s Emily nyitotta ki azt ragyogó mosollyal az arcán. Örült, hogy végre újra láthatja az unokahúgát.
-Emily néni! - újjongott Claire, majd elengedte a kezem, és szorosan átölelte Emilyt, aki gyanakodva, és kérdően nézett rám, de boldognak tűnt. Gondolom a kézfogásból rájött, hogy elmondtam bevésődésemnek mindent.
-Szia, Claire! Mi újság, mi van veled? Olyan régen láttalak... Hogy megnőttél!
-Ne haragudj, hogy régen voltam, de mostanában elég sok dolog történt velem. - válaszolta vidáman Claire, majd hátranézett, és rám kacsintott.
-Na jólvan...Gyertek be, és mesélj. - invitált be minket Emily, de én megragadtam lenyomatom karját.
-Mindjárt megyünk. - mondtam, majd közel hajoltam Claire arcához. - Nézdd, ezt az egész dolgot, már mint, hogy tudod nem kéne egyből az orrukra kötni. Majd akkor szerintem, ha mind együtt leszünk. Jó? - kérdeztem, de ő csak elvigyorodott, és egy gyors csókot nyomott az ajkamra.
-Értettem, főnők úr, de azt nem tilthatod meg, hogy elújságoljam, együtt vagyunk. Bocsi. - nevetett, majd berohant a házba.
Mosolyogva ráztam a fejem, és elindultam utána, de volt egy érzésem, hogy figyelnek. Beszippantottam a levegőbe, majd még jobban elvigyorodtam.
-Seth Clerwater gyere ki azonnal a bokrok közül, még mielőtt én szedlek ki onnan! - fenyegetőztem nevetve, majd megfordultam.
Seth éppen akkor kászálódótt ki egy páfrányerdő sűrűjéből durcás képpel, gallyakkal teli hajjal. Odalépett hozzám, majd sértődőtten így szólt:
-Mikor akartad elmondani, hogy a kiscsaj mindent tud, ha? Miért nem bízík bennem senki? Azért, mert fiatal vagyok, és természetesen a legjobb pasi is? Hogy lehet az, hogy ti bevésődtetek, én meg még nem! Nézz csak magadra aztán rám!!! - akadt ki, de persze tudtam, hogy csak színlel. Abba igaza volt egyszer Jakenek, hogy ebből a srácból kíváló színész lenne.
-Hé...Nem csak te születtél férfimodellnek. - boxoltam be a vállába, mire mindketten hangos hahotázásba törtünk ki. - Amúgy meg mikor mondtam volna el neked, ha ő is csak ma tudta meg? De kérlek a többieknek ne szólj még... Kiakarom várni a megfelelő pillanatot. Csak annyit tudnak, hogy "járunk", bár ez esetünkben szerintem sokkal több. - fejeztem be büszkén.
-Na jó...Menjünk, mielőtt elhányom magam. - mondta Seth undorodva, majd nevetve léptünk be Sam és Emily közös szerelmi fészkébe. Azonnal fürkésző szempár tekintett rám. Sam hitetlenkedve rázta a fejét, miközben Emilyt ölelte, aki viszont sugárzó mosollyal nyugtázta felbukkanásom.
-Gratulálok! - sikantotta, majd szorosan átölelt, miközben Claire cinkosan rám kacsintott. Neheztelően néztem rá, mivel úgy volt, hogy várunk még azzal a bejelentéssel is, hogy együtt vagyunk, nem pedig azzal, hogy mindent tud! Te jó ég! Hirtelen hatalmas lyukat éreztem a gyomromban. Kétségbeestem. Nem mondta el a farkasos dologról való tudtát, ugye?
-Már azt hittem, sosem mondod el Clairenek! - mondta mosolyogva Emily, mire a szívem kihagyott néhány ütemet...

Új blog...megint! xD

Sziasztok, ha van kedvetek nézzetek be a legújjab, NEM FANFIC blogmra :D

( A Képre kattintva odajuttok :P ^^ )

Díjak

Sziasztok!
Mostanában kaptam díjakat! (:
Nagyon szépen köszönöm őket!! :D

Ezt a díjat még régebben kaptam Nicától, csak sajnos nem tudtam még kirakni. Ne haragudj, és köszönöm szépen!!! :D









Ezt a díjat Szoffytól kaptam! Nagyon szépen köszönöm!!! :D

5 dolog rólam:
- Általában visszahúzódó lány vagyok.
-Szeretek olvasni, zenét hallgatni és írni.
-Nehezen tudok megnyílni emberek előtt.
-Sok jó emberrel ismerkedtem meg, mióta elkezdtem blogolni :D
-Nem mindig szeretek a valóságban élni! :P




Ezt a díjat is Szoffytól kaptam, és ezért is nagyon hálás vagyok! .'D










Na vajon kitől kaptam?? :D Bezony, Szoffytól! Köszi, köszi!!! :D

1. Köszönd meg, akitől kaptad, és linkeld be a nevét!2. Tedd ki a logót!
3. Írj magadról és/vagy a főszereplődről három dolgot!
4. Küldd el max. tíz embernek, linkeld be és értesítsd őket, s írd le a nevük/blogjuk mellé a főszereplője (vagy főszereplői - attól függ, mennyi van) nevét.
Ui.: Csak olyan blogger kaphatja meg, akinek van saját, egyedi főszereplője, nem olyan, akit már valaki más kitalált. (pl. Bella, Renesmee)



Szóval...:
1: Megtörtént, köszönöm szépen Szoffy!! :D
2:Kipipálva.
3:hűű...kezdjük Quil-lal: - Claire a bevésődése, bármit megtenne a lányért, félt elmondani neki, a vérfarkas tesói közül a legjobban Sethel, és Jakkel van jóba, hamarosan történni fog vmi, ami megváltoztatja az életét :P
4: Hát ezt nem tehetitek meg velem... komolyan ne csináljátok. Én egyik díjhoz sem tudok kiválasztani embereket...ez nem fair!
Szóval azt teszem, amit sou...

HALIHÓ BLOGOS TÁRSAK!!!! FOGJÁTOK A DÍJAKAT, ÉS VIGYÉTEK!!!!! :D :D :D :D :D :D

16. fejezet

Döntések

Quil

Fejemet lehajtva, a mancsaim közé helyezve vártam, hogy a vihar elvonuljon, s kitisztuljon az ég, hogy minél előbb elmehessek innen.
Nem a barlangból. A városból, az országból, az egész kontinenset elakartam hagyni, s magam mögött tudni a végtelen fájdalmat, amit minden egyes lélegzetvételnél éreztem az üresség mellett a mellkasom mélyén.
Mélyet szippantottam a levegőbe, s azonnal minden érzékszervem kiélesedett az ismerős illat miatt. Megfordultam, s Claire zavarodott arcát pillantottam meg.
"Jaj,ne! -gondoltam - Mit keres Ő itt? Már rég a moziban kéne lennie Adammel."
Észrevettem, hogy a ruhája minden egyes négyzetméterét nedves föld borítja, haja kócos, s egész teste zilált.
Hirtelen harag támadt bennem az egyetlen lehetőségre, ami az eszembe jutott: Adam bántotta őt!
Minek akar vele lenni, hogy ha olyan dologra kényszeríti őt, amit ez az ártalmatlan, angyali teremtés nem akar?!
Fékeztem az indulataimat, mert jelenleg azt sem tudtam, hogy Claire mit keres itt, és miért bámul engem, ahelyett, hogy sikoltozva rohanna el.
Meg kell tudnom, hogy miért néz ki így, ahogy, de ehhez az kellett, hogy ember legyek, és beszélni tudjak vele. Most azonban farkas voltam, s ő nem tudhatta, hogy én vagyok az.
Vagy mégis...?
Reményteli pillantást vetettem rá, de ő nem mozdult. Csak állt ott, földbe gyökerezett lábakkal, sérülésekkel teli.
Tettem egy kurta lépést felé, de ő még mindig semmi. Arcán halvány jele sem látszott félelemnek, sokkhatásnak, vagy zaklatottságnak, egyedül az elképedést véltem felfedezni rajta. Egészen közel mentem hozzá, orommal már megtudtam volna érinteni a mellkasát, de ő még mindig nem mozdult, csak csodálkozva nézett rám, miközben vállai egyenletesen mozogtak fel-le.
Egy hirtelen elhatározás arra késztetett, hogy elmondjam neki. Kirohantam a barlangból, s egy bokrokban, ahova a ruháimat rejtettem visszaváltoztam emberré, majd belebújtam a nadrágomba. Mély levegőt vettem, s visszaléptem a barlangba.
Claire szeme még jobban kitágult. Köztünk nem volt több távolság, mint két lépés. Megálltam.
-Szia, Claire! - mondtam csendesen. - Te mit keresel itt? Nem... Nem moziba vagy Adammel?
-Adam egy seggfej, szóval nem. Amint látod itt vagyok, és próbálok rájönni, hogy az előbb mit keresett itt egy hatalmas farkas, akitől totál nem féltem. Jah... Meg hát arra is rászeretnék jönni, hogy amikor ez a gigantikus szörny eltűnik, te hogy bukkanhatsz fel rá körülbelül fél percre. Nekem ez kicsit nagyon zavaros... - fejezte be, majd leült a tűz mellé.
" Sok sikert, Quil! Magyarázhatod neki" - gondoltam magamba. " Na... ez érdekes lesz"
-Claire... - kezdtem bele tétován. - Mondd csak, hallottál már te valaha Quileut legendákat, hm?
-Öhm...nem. Nem igazán. Miért? - kérdezte, szemébe kíváncsiság csillant. Most már muszáj neki elmondanom. Leültem mellé, s a tűz lángjaiba bámultam.
-Van egy legenda, miszerint a mi őseink között voltak vérfarkasok, méghozzá azért, mert egy másik lény, úgynevezett hidegek megtámadták a törzsünket, és sorra ölték őket. Fellángolt néhány ifjúban a varázsvér, s harcba szálltak velük. Megölték őket. - vittem le a hangomat.
-Quil...ez a legenda..igaz? Mármint... tényleg léteznek vérfarkasok? És mik azok a hidegek?
-Nos... Figyelj rám, Claire! Amit most mondok az szigorúan titkos, és nem mondhatod el senkinek sem, aki nem tud róla. Világos? - néztem mélyen a szemébe. Mikor bólintott, folytattam. - A hidegeket manapság vámpíroknak nevezik. - vártam egy kicsit, hogy mikor rohan el sikoltozva, vagy ájul el a sokktól, de semmi ilyesmi nem történt, úgy hogy folytattam. - Amikor megtámadtak, és majdnem meghaltál... Az nem vadállat volt , Claire. Egy vámpír támadott meg téged...
-M..mi? - kérdezte halkan. Szemei kitágultak, a levegőt szaporábban vette, de nem kapott sokkot. Ez egy jó jel...
-Jól hallottad. Meghaltál volna, ha nem adtam volna a véremből... - mondtam, miközben az emlékek visszatértek az elmémbe. Azok voltak életem legrosszabb napjai, amikor Claire eszméletlenül feküdt Cullenék házába.
-Miért pont te adtál vért? A te vércsoportod is A+, vagy mi?
-Nem, Claire. Nem a vércsoport volt a lényeg. Ha csak A+-os vért kaptál volna, akkor már nem élnél. - ránéztem, hogy viszonylag jól van-e, mert ez a megfogalmazás nem volt épp kellemes, és még csak most jön az egésznek a legijesztőbb része. - Neked vérfarkas vérre volt szükséged, hogy annak a hőmérséklete megszüntesse a vámpírméreg hatását. Érted?
-V..várjál, csak. Te itt vérfarkas vérről beszélsz! És nekem az kellett, és te adtál nekem. Akkor te... - ráncolta össze a szemöldökét gyanakodva.
-Igen. Vérfarkas vagyok. - mondtam, s figyeltem a reakcióját. Azt hittem, hogy rosszul látok, amikor egyszerűen csak mélyen beszívta a levegőt, majd mosolyogva rám nézett.
-Mindig is sejtettem, hogy te nem lehetsz egyszerű halandó. - viccelődött nehézkes mosollyal az arcán.
-Na jah... Egy ilyen szerencsétlen tökfilkó nem lehet ember. - próbáltam én is oszlatni a ránk nehezedő dolgok súlyát.
-Nem vagy szerencsétlen. - mondta Claire csöndesen, elpirulva. - Vannak még... tudod. Vérfarkasok?
-Öhm...Igen. Te is rengeteget ismersz. - vallottam be. Eszembe jutott, hogy a vérfarkas titoktartás alól kibúvó az, ha a lenyomatodnak mondod el. Én most épp ezt teszem. - Ott van például Jake, Seth, vagy az egyetlen lány vérfarkas, Leah. De közénk tartozik még Sam, Embry, Jared, és még nagyon sokan vagyunk, szóval éjszaka nyugodtan aludhatsz. Egy lény se fog bántani senkit a törzsből, mert mi megvédünk benneteket. - mondtam, mintha csak valami hősök lennénk.
-Hé... Mikor még nem tudtam, hogy vérfarkas vagy, akkor is biztos voltam benne, hogy megvédesz. - mondta, majd mikor rájött, hogy mit is mondott zavartan elfordult. Elmosolyodtam rajta, hogy milyen aranyos.
-Köszi.
-Azt mondtad, hogy akkor "születtetek" meg, amikor vámpírok jöttek a földünkre. Most miért? - kérdezte.
-Most is vannak vámpírok. Ne aggódj, azokat, akik ártottak neked, és másoknak már elintéztük, de jó vámpírok még most is vannak. Cullenék. - válaszoltam kérdésére, majd jókedvűen figyeltem, ahogy a szája szabályosan tátva marad.
-Cullenék?! - kérdezett vissza döbbenten. - Na de.. Dr. Carlisle orvos! Vérrel dolgozik! És... mindannyian azok?
-Claire, nem minden vámpír rossz. Cullenék úgymond vegetáriánusok. Nem isznak emberi, csak állati vért, és Carlislenak van már sok éves tapasztalata orvosként. Téged is ő mentette meg... És igen, mind azok, kivéve Nessiet. Ő félig ember, félig pedig vámpír.
-Renesmee? - kiáltotta. - Na de az hogy lehet? Nem Jacobbal van együtt? És ti nem azért vagytok, hogy a vámpírokat elpusztítsátok? - ajjajj... el kell mondanom neki a bevésődéses dolgot is....
-Igen, Nessi. Bella mikor teherbe esett, még ember volt, Edward viszont vámpír, így lett egy félig ember-félig vámpír babájuk. És Jake szereti őt. Nem, nem is szereti...igazából ő az életét jelenti számára.
-Hogy lehetséges? - kérdezte, s elég jól fogadta ezeket a misztikus dolgokat eddig. Most azonban, hogy megtudja a lenyomatos izét..hát.. nem vagyok benne biztos.
-Nálunk van egy bizonyos dolog, amit úgy neveznek, hogy bevésődés. Nem, nem mindegyikünk esik át rajta, de a többségünk igen. Jacob lenyomata Nessi, Samé pedig Emily. Ez a dolog olyan, mint amikor meglátsz valakit, és megtetszik neked, csak nálunk sokkal, sokkal erősebb érzelmek. Jake például tudta, hogy Renesmee a lenyomata már akkor, amikor a lány még csak pár órás volt. Úgy működik, hogy meglátod, és egy életre beleszeretsz. - mondtam neki, mélyen a szemébe nézve. Elgondolkozott egy darabig, néha elpirult, majd rám nézett.
-És ez a... lenyomatos dolog. Jól végződik mindig? És az tudja, hogy ez a dolog benne van, aki a vérfarkas bevésődése, vagy milye?
-Hát, nem. Ez a dolog nagyon rosszul is elsülhet. Az én őseim között történetesen a lehető legrosszabbul sült el. Mindketten meghaltak. A dédapám, és a lenyomata is. - mondtam csendesen, majd egy percig hallgattam. - A másik kérdésedre nem tudom pontosan a választ. Ezt talán kérdezd majd meg Emilytől, de annyi biztos, hogy mielőtt nem vésődünk bele valakibe, szerelmesek lehetünk. Ott van például Jake. Ő egészen addig, ameddig meg nem látta Nessit, azt hitte, hogy neki Bella a lenyomata. Hát.. mint tudjuk, tévedett. - komoran felnevettem. Nekem sosem jutott az eszembe, hogy mást szeressek, mint őt. Még a gondolat is nevetséges...
-Jó. Majd...megkérdezem. - mondta, majd csendbe maradt. Engem nézett, mintha csak kérdezni akarna valamit. Fél szemöldökömet felemeltem, de ő csak megrázta a fejét.
-Claire, ha szeretnél bármit kérdezni, akkor nyugodtan. Most nem éppen hétköznapi dolgokat mondtam meg neked, és megértem, ha valami nem világos. Szóval...Mi a kérdésed?
-Te már...bevésődtél? - Tudtam. Mennyire tudtam, hogy pont ezt az átkozott kérdést fogja feltenni!!!
-Hát... ezt én is szeretném tudni...
-Hogy érted?
-Claire. Őszintén. Most, ebben a pillanatban mit érzel? - kérdeztem, visszatartottam a lélegzetemet, majd kifújtam. Most jön el az igazság pillanata...
-Quil... - kezdte, s már megjelent a pír az orcáján. - Biztonságba érzem magam. Örülök, hogy itt vagy velem, és félek, hogy mivel most elmondtad ezt nekem, el kell menj, és nem láthatlak többé. És...úgy érzem, főleg, mióta vért adtál, hogy... szeretlek. - nézett rám kipirosodva. Szívem nagyot dobbant, s nem tudtam semmi értelmeset válaszolni.
-Ó... - nyögtem ki, majd Claire nyakára tettem a kezem, s lassan közelíteni kezdtem felé. Hosszú időnek tűnt, mire ajkaink összeértek, de abban a pillanatba úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, vérfarkasa, vagy nem tudom milye. Mikor ajkaink szétváltak, Claire szégyenlősen rám mosolygott, én pedig átöleltem.
-Nos.. most már a kérdésere válaszolva. Igen. Bevésődtem. - mondtam vidáman, ő pedig ijedten nézett rám.
-Komolyan? Kibe?
Elnevettem magam, majd újra lágyan megcsókoltam. Mikor elengedtem ajkait, mélyen a szemébe néztem.
-Beléd, de már akkor, mikor még csak egy két éves törpe voltál. - válaszoltam, majd újra elmerültem szemei mélységében, s ajkai puhaságában...